A talár
Nem értek egyet azzal,hogy az ügyvédek számára kötelező a talár viselete,ezért az elmúlt napok eseményei kapcsán levélben fordultam az Ügyvédi Kamara Elnökéhez. Íme:
T. Budapesti Ügyvédi Kamara Elnökének!
dr. Réti László Ügyvéd Úrnak!
1054 Budapest,
Szalay u
Tisztelt Elnök Úr!
A 2004.évi XXIX.tv.141-143.§. értelmében, mint az ügyvédek széles körét érintő körülmény vonatkozásában ezennel
közérdekű bejelentéssel
fordulok Önhöz, és tisztelettel
kérem
hogy szíveskedjék elrendelni az ügyvédekre vonatkozó talárviselési szabályok felülvizsgálatát, és az ügyvédi kar véleményének beszerzését követően annak hatályon kívül helyezésére vonatkozó eljárás megindítását.
Indokaim
Álláspontom szerint a talár viselésének kötelező bevezetése nem érte el, az ügyvédi kar tekintélyének megalapozását és a tárgyalások tekintélyének megóvását, ugyanis a gyakorlatban ettől eltérő, az ügyvédi kart megítélésében hátrányosan befolyásoló eredménye lett. Ennek okait az alábbiak szerint részletezem.
- Az országos médiákból értesültem arról, hogy egyik kollegánk az ellene indult büntetőeljárásban vádlottként az ügyvédi talárban jelent meg a bíróság előtt. Az ügyben természetesen az illető kollegát megilleti az ártatlanság vélelme, mindazonáltal az ügyvédek rendkívül ambivalens társadalmi megítélése okán százezrek láthattak egy ügyvédet, talárban közvádas bűncselekmény vádjával állni a bíróság előtt. Úgy ítélem meg, hogy ez a körülmény, bár az ügyvédeket nem kedvelő közvélemény egy része számára akár örömteli is lehetett, mindazonáltal a kar tekintélyét csorbítja.
- A talárviselés előírása a továbbiakban azért is alkalmas kételyeim megfogalmazására, mert a talár valamilyen szinten egyenruhának minősül, és mint ilyen, az egyenruhás szervezetek hierarchikus alá-fölé rendeltségi viszonyaira, esetleges utasítási jog fennállására is megengedhet asszociációt, noha az ügyvédi tevékenység a jogszabályokra vonatkozó alárendeltségen túl, önálló tevékenység és érdemben szervezeti utasítás megítélésem szerint ügyvédnek nem adható, az ügy érdemét tekintve.
- Polgári értékrendet valló ügyvédként pályám negyedszázada alatt soha nem jelentem meg bírósági tárgyaláson öltöny, vagy nyakkendő nélkül, igényesen válogatom meg ezen ruházatomat és véleményem szerint a kar hölgytagjai is ugyanezt teszik.
- Személyes tapasztalataim alapján egyes kollegák a talárviselési szabály betartása mellett sok alkalommal igénytelen, sőt „polgárpukkasztó” ruházatot hordanak az egyébként rendre nyitva hordott talár alatt, így nyári időszakban láttam olyan kollegát is, aki bár a talárt viselte, alatta azonban bermudanadrágot hordott, és mezítelen lábán pedig papucsot. Formailag ugyan eleget tett a szabályzatnak, de aligha hiszem, hogy az ügyvédi kar tekintélyének fenntartására ezen viselet alkalmas volt.
- A mai napig nem megoldott a talárral kapcsolatos, annak tiszta rendezett és gyűretlen állapotával kapcsolatos tevékenység, hiszen az amúgy is szükségképpen táskával és egyéb kézi eszközökkel a tárgyalásra érkező ügyvéd további nylon szatyorral való megjelenése számomra visszatetsző.
- Végezetül szabadjon hivatkoznom arra, hogy a sorozatban gyártott talárok ár és értékarányukból fakadóan meglehetősen igénytelenek, tisztítás során színezésük megváltozik és adott esetben rendkívül siralmas képet adhat viselőjéről.
A fentiek kapcsán arra jutottam, hogy célszerűbbnek mutatkozna az ügyvédi öltözködési szabályok legalább etikai normák szerinti rendezése, azaz a férfiak számára az öltöny és nyakkendő használatának előírása, illetőleg a hölgyek vonatkozásában a kosztüm előírása, amellyel kapcsolatban az a véleményem alakult ki, hogy a polgárias ügyvédtársadalom önmagától is képes öltözködési kultúráját akként meghatározni, hogy az a tárgyalások tekintélyét ne sértse.
Mindezekre tekintettel indítványozom a kar előtt jelen beadványomat megvitatásra felajánlani, a talár viselését megszüntetni azzal, hogy azon kollegák, akik számára a talár viselése tetsző, vagy kívánatos, alternatív módon saját döntésük alapján természetesen a továbbiakban is viselhessék.
Beadványom elsősorban személyes véleményemen alapul, kollegáimmal történt beszélgetéseim során szinte kivétel nélkül fenti álláspontomat osztották.
Budapest, 2012. szeptember 26.
Tisztelettel
dr. Tóth István
Kedves Kollégák és Fórumozók,
Az előttem szólókkal nagyrészt egyetértek. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a talár viselése szükséges, de nem minden esetben.
Büntető ügyekben valóban indokolt, hogy az ügyvéd talárban jelenjen meg a bíróság előtt, mivel egyrészt markánsan különböznie kell a védencétől, akin sokszor hiába van öltöny és nyakkendő, ettől még büntetőeljárás hatálya alatt áll. Másrészről pedig a büntetőperek még mindif roppant színpadias eljárások, ahol kimondottan jól néz ki az “egyenruha” és még bele is illik a képbe.
Nem javasolnám a viselését viszont a polgári ügyekben, mert azok teljesen más felépítésű és hangulatú eljárások, mint a büntetők. Ott talán nem indokolt a megkülönböztetés a felek között, aki jogvitájukat a bíróság elé viszik, hiszen sokkal inkább a mellérendeltség elve érvényesül, semmint a büntetőperek merev hierarchiájú légköre. Különösen visszatetsző ez pl egy gazdasági perben a Varsányiban, hogy mast ne is említsek.
Azzal sem értek egyet, hogy “ügyvédi dress code-ot” kellene bevezetni a bíróságokra. Ez a felülről vezérelt kényszermegoldások igazi, áporodott levegőjű példája. Nem attól lesz valaki (jó) ügyvéd, hogy talpig fekete öltönyben és fehér ingben jelenik meg a bíróságon, és nem attól rossz, hogy bermudában és flip-flop papucsban. Ez sokkal inkább morális kérdés, amely az egyén értékrendjétől függ. Ezt pedig gyermekkorában kapja meg így vagy úgy, tehát a felnőtt embernek már önálló, alulról vezérelt döntése kell legyen az, hogy egy intézményt megtisztel- e az öltözékével vagy sem. Mondhatnám egyszerűen, hogy családban dől el, ki mit kap útravalóként, ahogy szinte minden. Ezért sokkal inkább a családvédelmi programok bevezetését szorgalmaznám, mert a magot ott kell keresni, amelyből a sok elhajló gyökér kinő.
Aki a talárt az “ánti-világ” visszaidézése miatt szereti (ami mostanában dukál ugyebár) , annak van egy rossz hírem: az már nem tér vissza, pontosabban: nem térhetne vissza, mert semmi helye nincs. Tudom, hogy sokakban nosztalgiát ébreszt a neobarokk tárgyalógarnitúra, a patinás töltőtoll és az állig begombolt mellény és mandzsetta, de hamar rá kell jönnünk, hogy a XXI. században élünk. Ebben a korban nem a zsakettes, hanem a professzionális “high-tech” ügyvédekre van szükség, akik követik a tecnolögia trendet, szinte mindig online üzemmódúak és veszettül naprakészek, mivel a világ(és vele az ügyfelek) azonnali kérdésükre azonnali választ kívánnak. Hamarosan, legalábbis a polgári ügyekben biztosan jönnek majd az igazi e-perek, amikor már nemcsak a beadványt adhatjuk be online módon, de skype vagy más alkalmazással e-tárgyalásokon is részt vehetünk, akár Bora Bora szigetén ülve, koktélt szürcsölgetve:) Lehet, hogy ekkor lenne igazán szükség a talárra!?;)
Üdvözlettel: egy fiatal ügyvéd
Kedves Ügyvéd úr! és hozzászólók!
Abban igaza van, hogy minden uniformizálás ellenszenves minden “szabadgondolkodó” számára. Szerintem nem is lehet jó jogász ( jelzem azt írtam jogász, s nem azt, hogy ügyvéd) aki nem “szabadgondolkodó”. Ezt a szó legnemesebb értelmében mondom.
Egy dologban van közöttünk nézetkülönbség: sajnos mai napig az a helyzet, hogy mind ügyvédek, mind bírák, mind ügyészek egy jó része képtelen kultúráltan öltözködni mai napig.
Én egyszerűen csak mosónőknek meg hajóácsoknak hívom őket 30 éve.
Mit kezdjek ugyanis avval a bírónővel aki bakancsban jár szoknyával vagy avval, a bíróval akinek rongyos sál van a nyakában ( ez a Corvin tetőn korrekt, de a törvényszéken kissé riaszt), avval az ügyésznővel, meg bírónővel aki “haspirítós” pólót vesz fel, s ebben illegeti magát a bíróság büfejében, meg avval az ügyvédnővel aki télvíz idején vékony bokanadrágban meg nyári félpapucsban jár, vagy az olyan ügyvéddel, aki világos sárga nadrághoz lila kockàs inget meg kék pöttyös nyakkendőt visel.??? Ezeket egyszerűen muszáj takarni.
Nem értek egyet azzal a hozzászólóval, aki szerint Mo-n a talár hagyományos viselet, ennek nincs itt történelmi kontextusa. Ettől még persze meg lehet honosítani.
Én felveszem a talárt, a közbéke érdekében, de ami ellen mostantól fogva ezerrel küzdeni fogok az az, hogy az ügyvédeknek meg az ügyészeknek nincs erre megfelő hely a bíróságok épületében. Az ugyanis egyébként a bírót is megalázza, meg a bíróságot is lejáratja, hogy mindenki a tárgyalóban ” cihelődik” zacskózik, csomagol, a bíróság jelenlétében. Viszont én meg folyosón nem öltözködöm, – s ez ennyi.
Egy született renitens, máig már sokfél dolgot megtapasztalt volt bíró, jelenleg ügyvéd.
Osztom az előttem szóló véleményét arról, hogy a jó jogász MINDIG szabadgondolkodó, aki nem tud önmaga berkeiben freigeist módra kereskedni, jobban teszi, ha elmegy önkormányzathoz aktatologatónak, ott nem kell gondolkodni, elég kiszolgálni a helyi rendszert.
A jogász feladata a társadalomban (véleményem szerint) nem csak a szabályok betartatása (nyilván az is, de nem elvtelenül) hanem a szabályok társadalmi hatásainak felismerése, s a megfelelő eljárás keretében azok esetleges módosítgatása.
A talár többek között azért is jó, mert így az esetleg nem odaillő ruházat eltakarására szolgál, na persze, a felsoroltakban azért nem lenne illő mutatkozni, csak a megfelelő helyekn.
A talárt, vagy épp neki megfelelő ruhadarabot igenis hordták, a reformkorban is és korábban is, ám ha nekem szólt a bejegyzésed vonatkozó szakasza (amit feltételezek) akkor nem is elsősorban a magyar, hanem az európai, kontinentális jogi kultúrkörre gondoltam – persze nyilván nem ez a lényeg, inkább, hogy az előnyeit kellene látni a talárviselésnek.
Véleményem: mennyivel kellemesebb lenne a nyári melegben bemenni a megfelelő bejáraton, bemenni az erre rendszeresített helységbe, és mintegy “átlényegülve” belebújni a:
– szemre tetszetős (nem ez az otromba szabásmintájú, idétlen fazon, amitől ráadásul nem lehet eltérni)
– megfelelően hosszú (hogy tényleg legyen értelme hordani, és eltűnjön alatta a bermuda és egyebek)
– kellemes, nem vastag, ám megfelelő esésű anyagból készült
látványos talárba.
Úgy gondolom, ha ilyen lehetőségek adottak lennének, talán többen értékelnék a ruhadarab előnyeit.
Külföldön bevett gyakorlat az “öltöző”, nagyon egyetértek az ötlettel.
Persze nyilván nem lesz egyszerű praktikumba vinni, mert hiszen – és most elnézést előre is, ha valakit esetleg megbántanék a véleményemmel – ahol sok esetben nemrég még az elmúlt éra tanulatlan, felkészületlen, jogi doktorátust 1 év vagy 2 év alatt szerzett, az értelmiségi kultúrköröktől eredendően profi-idegen származékai ültek a megfelelő helyeken, ott nem csoda, ha minden ilyen megnyilvánulásra bamba bámulás a reakció.
Kedves Beadványíró!
A talárviselési “probléma” – igazán furcsa, hogy épp egy állítólagosan polgári értékrenddel bíró valaki kifogásolja ennek az évszázadokon át meghatározó viseletnek a meglétét.
Na de menjünk sorban:
1. Egyetértek abban Önnel, hogy a perben megjelent illető szégyenteljesen viselkedett azzal, hogy a vádlottak padján egy, abba a kontextusba semmilyen módon nem illő ruhadarabot viselt, a bírónak le kellett volna vettetnie vele, nyilván nem volt ruhátlanul alatta. Ez kábé olyan, mintha egy szerelő az olajos ruhájában ülne be a színházba, a példa nem teljesen helytálló, de a lényeg benne van. Nem ügyvédi minőségben jelent meg, tehát nem lett volna joga viselni a talárt.
2. Ez a magyarázat maximum valami félművelt laikustól lenne elfogadható. Tehát az AB, es a bolti eladók egyenruhája, sőt, az orvosok és fodrászok fehér köpenye is uniformizálás?
Hogy gondolja, hogy a “valamilyen szinten” kitétel elégséges az indokláshoz? Ez a szóhasználat tűrhetetlen – mint ahogy egyébként a “médiák” szó is, de ez már más lapra tartozik.
3. Az öltöny és nyakkendő nem fejezi ki kellőképpen hogy mit is képvisel. De hogy különböztetik meg Önt a védencétől, ha mindketten öltönyben vannak?
A 4. 5. 6. pontokkal egyetértek, ezeknek azonban nincs közük a talárviselet meglétéhez.
Nézzen körül a nyugati demokráciákban, az igazságszolgáltatásban, mindenhol büszkék rá azok, akik viselhetik. Igenis kell a talár, jó hogy van talár, mert tekintélyt parancsoló.
Mindazonáltal, a mai zöld piros, térdig érő, ócska szövetből és bumfordi formával készült, ormótlan talárok nem alkalmasak erre. Javaslom, ha beszél valamennyire idegen nyelvet, keressen rá a “gown” a “court dresses” a “barrister” szavakra, meglátja, milyen igényes talárok vannak.
Egy ügyvédnek igenis különbnek kell éreznie magát védencénél, és ebbe a megfelelő viselet is beletartozik.
Nevetségesnek tartom azt a javaslatát, hogy írják elő a hölgyeknek a kosztümöt – milyen alapon? Egyáltalán, mi a kosztüm? Nadrágos? Komplés? Kiskosztüm? Angolkosztüm? Chanel belefér? Különféle színek együtt kizárva?
Szoknyahossz meghatározása esetleg, mint a Tanúban?
Az ügyvédi tekintélyt valóban elsődlegesen nem a talár határozza meg, ám amíg az ügyvédek egy bizonyos része olyan amilyen, addig a szakmát inkább csorbítják fellépésükkel, mintsem tekintélyt adnak. Mert jelmeznek titulálni egy olyan ruhadarabot, amelynek viselete igazán ünnepélyes fellépést biztosít, ebből is feltűnik, ki milyen rendszerben szocializálódott.
Mint nyugállományban lévő jogásznak, nekem is van a talár viseléséről véleményem és örömmel megosztom a tisztelt jelenlévőkkel. Íme:
Az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kiadott 9/2012. (V. 8.) OBH utasítása alapján a talár kötelező viselése csak az alábbiakra vonatkozik:
1. § (1) A szabályzat hatálya a (2) bekezdésben írt kivételekkel a hivatásos bíróra, az ülnökre, a jegyzőkönyvvezetőre, valamint az eljárási cselekményt végző bírósági titkárra (a továbbiakban: bírósági titkár) terjed ki.
Az előbbiből következik, hogy az OBH utasítás az ügyvédekre (ügyvédjelöltekre) nem vonatkozik.
Amúgy az ügyvédekre semmilyen jogszabály, még a Magyar Ügyvédi Kamara belső szabályzatai sem írják elő a talár kötelező viselését! Ezért az OBH utasítás 3. § (3) szakasza sem hatalmazhatja fel a tárgyalásvezető bírót arra, hogy a tárgyaláson jelenlévő ügyvédet (ügyvédjelöltet) felszólítsa, netán figyelmeztesse a talár viselésére!
Tehát csak arról van szó, hogy ha az OBH által talár viselésére kötelezett személyek talárba öltözve vannak a tárgyalóteremben, akkor ez alól az ügyvédek (ügyvédjelöltek) se legyenek kivételek és ők is öltsenek fel jelmezt – hiszen az OBH utasítás bevezetője éppen ezt sugallja, idézem: „A talár a bírói méltóság kifejezője, amely növeli a bíróságok tekintélyét” – azaz viseljenek egyfajta jelmezt. Angliában a paróka viselése is megszokott dolog – abban nem vagyok bizonyos, hogy kötelező vagy sem – de nyilvánvalóan jelmez.
Álláspontom szerint az OBH utasítás nem minősülhet jogszabálynak, csak egy belső utasítás, amely a felsorolt és a független közhatalmat megtestesítő bíróságokkal jogviszonyban álló személyekre vonatkozik érvényesen.
Annak megítélése, hogy Dániel Péter milyen öltözékben jelent meg a bíróságon terheltként, egyéni véleményt, netán ellenszenvet kiválthat ugyan, de vele szemben nem lehet emiatt szankciót alkalmazni. Sokkal inkább azt mondhatjuk rá, hogy bunkó módon viselkedik – mondjuk ezt eddig is tudtuk róla – és a gyenge ügyvédi képességeit, valamint a szaktudása hiányosságait a különböző botrányos tetteivel próbálja ellensúlyozni és önmagát reklámozni. A szobor rongálását tényszerűen elkövette, ezért kártértést lehet tőle követelni. Éppen ezért különös, hogy az eljáró bíró felmentővégzést hozott, ráadásul a végzés politikai tartalmú indokolást tartalmazott és akkor hogy is van az abizonyos bírói függetlenség?
Az bizonyos, hogy Dániel Péterrel nem ülnék egy asztalhoz ebédelni, és különben sem kedvelem a maceszt.
Dr. Fáy András
Abban igaza van, hogy az ügyvédek is parancsra cselekednek, ha kötelező nekik a talár.
Üdv. Csaba.
Dániel Péter szerintem lejáratta az ügyvédeket.Megértem,hogy elhatárolódik Tőle.
Andi
Tisztelt Ügyvéd Úr!
Teljes mértékben egyetértek az indítványával, remélem nem uniformizálják az ügyvédeket.
Üdvözlettel:
Viktor