Az adatvédelem és annak jogi szabályozása a XX. század végének ” gyermeke”. Ez a gyermek azonban még mindig serdülőkorban van, a “hétköznapi adatvédelem” keretei szinte naponta változnak (tágulnak). Az államok még ma is folyamatosan módosuló és újabb nemzetközi egyezmények keretében keresik az információs jogot érintő jogellenes cselekményekkel szembeni együttműködés paramétereit, s egyben próbálják tisztázni ennek határait. A polgárok ismereteinek konszolidálása pedig ma még nemzetközi szinten sem tekinthető sikertörténetnek.

Amit látni kell:
– az adatvédelmi jog nem arra való, hogy a jogsértők ennek leple alatt bűncselekményeket vagy azok előkészületét kövessék el, mi több, ezt a nemzetközi együttműködés keretében is meg kell akadályozni;
– az adatvédelem leple alá nem bújhatnak azok sem, akik ilyen címen bármilyen bűncselekmény vagy az emberi életet, illetve méltóságot veszélyeztető, illetve sértő magatartás miatti felelősségre vonás elhárítását célozzák meg – akár az állammal, akár más természetes vagy jogi személlyel szemben;
– a hétköznapi adatvédelem ugyanakkor olyan fontos része az emberi méltósághoz való alkotmányos jognak, amelynek keretében határokon túl is védelmet kereshetünk és kaphatunk akár az állam túlzott “információ- éhségével” , adataink indokolatlan, szükségtelen és aránytalan mértékű nyilvántartásával, felhasználásával, információs önrendelkezési jogunk alaptalan korlátozásával szemben, akár másik természetes vagy jogi személy magánszféránkba való túlzott beavatkozása ellen.

A hétköznapi gyakorlatban állandó problémák forrásává vált, hogy :
– az állam szervei, az ügyintézés során szükségképpen megszerzett adatainkat hogyan és miként tarthatják nyilván, azokat kinek, milyen feltételekkel, milyen keretben adhatják ki, illetve továbbíthatják,
– a közhitelű nyilvántartásoknak (földhivatali nyilvántartás, bűnügyi nyilvántartás, közjegyzőileg hitelesített ingólajstromok, cégnyilvántartás, alapítványok nyilvántartása, stb…) hol vannak az adatmegőrzés és az adatkiszolgáltatás törvényes és indokolt határai,
– a munkáltatók hogyan, milyen paraméterek mentén használhatják fel és ellenőrizhetik a kötelezően rendelkezésre bocsátott adatainkat, hogyan és milyen céllal integrálhatják személyes kommunikációnk nyomon követését (többek között a belső levelezést) saját rendszerükbe,
– a pénzintézetek, a biztosítók milyen adatok közlését és milyen “mélységig” kérhetik, milyen módon és tartalommal közvetíthetik egymás között határon innen és túl,
– az emberek közötti legális kommunikáció során – az adatok ismeretének lehetséges forrására is tekintettel (“hivatali”, ahhoz ” közeli”, “belső magáninformáció”, stb.) – hol húzható meg a nyilvános és nem nyilvános információs bázisok jogának létrehozása és felhasználása.

A szabályok ismeretének hiánya nemegyszer bűncselekmények elkövetéséhez vezethet, de ennek hiányában is rendkívül súlyos polgári jogi természetű, a személyes- vagy a cégvagyont érintő szankciókat eredményezhet. Másfelől a szabályokat nem ismerő állampolgár végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, ha adatjogi ismeretek hiányában visszavonhatatlan kötelezettségeket vállal magánszférája nyomon követésére és folyamatos ellenőrzésére.

E témakörben irodám felkészült szakjogász partnere várja kérdéseit.